Kutatás: Több, mint 5000 fő vallott a mobiltelefon-tiltás valódi hatásairól diák és tanár szemmel

A 2024-es iskolai mobilrendelet óta eltelt egy év, és a találgatások ideje lejárt. Magyarország egyik legnagyobb, független oktatási felmérésében 4.890 diák és 188 tanár válaszait elemeztük ki, hogy tiszta képet kapjunk a „digitális detox” valós hatásairól. A várt lázadás elmaradt, a jegyek javultak, de a csendes folyosókon új trükkök és hiányérzetek ütötték fel a fejüket.

A DIÁKOK ÍTÉLETE – A sokktól a beletörődésig

A mobiltelefon tiltás szeptemberi bevezetéskor a diákok körében elsősorban a felháborodás dominált. A kutatásunkban résztvevők egyharmada (32%) kifejezetten dühöt vagy szomorúságot élt meg az első pillanatban. A részletes válaszok elemzése azonban rávilágított, hogy ez a düh elsősorban nem a korlátozásból, hanem racionális félelmekből táplálkozott: az információs vakságtól („Hogy nézem meg a Krétát?”) és a biztonsági lánc megszakadásától („Mi lesz, ha nem érem el a szüleimet?”) tartottak leginkább.

Az „Olvadás”: Így szelídült meg a düh

Viszont, ahogy teltek a hónapok, a katasztrófa-forgatókönyvek nem igazolódtak be. A diákok közel felénél (44%) a tanév során megváltozott a tiltáshoz való hozzáállás. A kezdetben ellenséges diákok jelentős részét sikerült egy év alatt meggyőzni a tiltás előnyeiről, vagy legalább elbizonytalanítani a negatívumokban. Így a domináns érzés mára a pragmatikus beletörődés lett.

Szociális Bumm és Jegy-paradoxon

A diákok legnagyobb félelme az volt, hogy az iskola unalmasabbá válik, de az adatok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A diákok többsége (52,7%) nem érzi unalmasabbnak a szüneteket, sőt, közel felük (47,5%) arról számolt be, hogy többet beszélget a társaival. A digitális zajt tehát felváltotta a valódi alapzaj.

A tanulmányi eredmények terén egy érdekes paradoxon rajzolódott ki. Bár a diákok többsége (64%) szubjektíven úgy érzi, nem figyel jobban órán, a napló mást mutat: négyszer annyian számoltak be a jegyeik javulásáról (23,5%), mint a romlásáról (5,8%).

A TANÁROK JELENTÉSE – Szakmai győzelem árnyoldalakkal

A pedagógusok körében ritka egységfront alakult ki: a válaszadók elsöprő többsége (79,3%) egyetért a szigorítással és a lépést a tanítás alapfeltételeinek biztosításaként értékelik. A legnagyobb sikernek ők is a közösség újjáéledését tartják, amit a tanárok még a diákoknál is nagyobb arányban, (82,2%-ban) érzékelnek.

A „Passzivitás Csapdája”

A telefonok kitiltása azonban nem hozott automatikusan aktivitást. Bár a fegyelmezési esetek száma – különösen a szakképző iskolákban (79%) – drasztikusan csökkent, az órai jelentkezési kedv a tanárok kétharmada (66%) szerint nem nőtt. A diákok „digitális zombikból” sok esetben csendes megfigyelőkké váltak. Vagyis a motivációt a tiltás önmagában nem adta vissza.

Generációs szakadék a tanáriban

Érdekes törésvonal húzódik a tantestületeken belül. Míg a 10 évnél régebben pályán lévő pedagógusok a leginkább ragaszkodnak az új rendszerhez (83%), addig a pályakezdők és fiatal tanárok demokratikusabb megközelítést alkalmaznának: 85%-uk bevonná a diákokat a szabályok finomhangolásába.

Amit csak az összefüggések mutatnak meg

A szigor paradoxona

A kutatás egyik nagy eredménye, hogy a félmegoldások nem működnek. A legnagyobb szociális fellendülést (51% beszélget többet) nem a laza, hanem a totális szigor (5-ös szint) hozta meg. Ahol a tanárok elnézőbbek (1-es szigor), ott a diákok jóval kisebb arányban (37%) kezdtek el egymással foglalkozni a szünetekben. Valószínűleg mert a kiskapukat keresték.

Iskolatípusok harca: A „Szakiskolai Csoda”

A tiltás hatása nem egyenletes. A legnagyobb nyertesek a szakképző iskolák és az általános iskolák lettek, ahol a diákok több mint 30%-a javított a jegyein. Ezzel szemben a gimnáziumokban – ahol a diákok eleve motiváltabbak voltak – csak 18%-ban volt megfigyelhető a javulás. A technikumok diákjai viselik a legnehezebben a helyzetet: ők unatkoznak a leginkább (43%), és ők a legdühösebbek is a tiltásra.

A Módszertan: A fizikai elvétel a kulcs

Ahol a telefon a tanári asztalon marad óra közben, ott a diákok közel egyharmada (27%) gyakran megpróbál csalni. Ezzel szemben a szekrényes vagy portai leadásnál ez az arány 10% alatt marad. A biztonság kulcsa tehát a fizikai elérhetetlenség.

A SÖTÉT ZÓNA – Csalások és Hiányérzetek

A diákok kreativitása határtalan, ha a rendszer kijátszásáról van szó. A tanári beszámolók alapján a leggyakoribb módszerek a „csali-telefon” (egy régi készülék leadása), az üres tok leadása, vagy a mosdóban, pad alatt történő bujkálás.

A visszakövetelések mögött azonban valós igények húzódnak. A diákok nem a játékokat hiányolják elsősorban, hanem három konkrét funkciót:

1. Biztonság: A szülők elérése vészhelyzetben.
2. Adminisztráció: A Kréta, az órarend és a menetrendek ellenőrzése.
3. Zene: A fülhallgatós stresszoldás lehetősége a szünetekben.

A KUTATÁS NYERS ADATAI

Az alábbiakban közöljük a kutatás részletes, kérdésenkénti statisztikáit a feltöltött adatbázisok alapján.

Diák Kérdőív Eredményei (4.890 válaszadó)

1. Milyen iskolába jársz?

• Technikum: 1.532 fő (31,3%)
• Gimnázium: 1.473 fő (30,1%)
• Szakképző iskola: 1.100 fő (22,5%)
• Általános iskola: 785 fő (16,1%)

2. A te iskoládban hogy tiltják az okostelefon használatot?

A legszigorúbb (leadós) módszer a leggyakoribb.

• Leadás reggel (portán/tanárnál): 1.603 fő (32,8%)
• Büntetésalapú (nála lehet, de tilos): 1.122 fő (22,9%)
• Zárható szekrény: 1.101 fő (22,5%)
• Tanári asztalra kirakás óránként: 789 fő (16,1%)
• Yondr tok (speciális zárolás): 62 fő (1,3%)
• Egyéb egyedi megoldások: 213 fő (4,4%)
  

3. Szünetekben használhatod az okostelefonodat?

• Nem: 4.225 fő (86,4%)
• Igen: 665 fő (13,6%) – Ők valószínűleg azok, akiknél csak órai tiltás van érvényben, vagy „lazább” az iskola.

4. Mennyire veszik komolyan az iskoládban a tiltást?

• 5-ös (Nagyon szigorúan): 1.401 fő (28,7%)
• 4-es: 1.414 fő (28,9%)
• 3-as: 1.361 fő (27,8%)
• 2-es: 498 fő (10,2%)
• 1-es (Egyáltalán nem): 216 fő (4,4%)

5. Mit éreztél, amikor először megtudtad, hogy nem használhatod majd a telefonod az iskolában?

Érzelmi Térkép

• Negatív blokk (kb. 32%): A legjellemzőbb a Szomorúság/Csalódottság (16%) és a Düh (8%), illetve a konkrét Szorongás (6%).
• Semleges/Közönyös blokk (kb. 62%): Ide tartozik a „Nem érdekelt”, „Semmit”, és az enyhébb „Nem örültem, de elfogadtam” válaszok tömege (az „Egyéb” kategória nagy része is ide sorolható a kontextus alapján).
• Pozitív blokk (kb. 6%): Már a kezdetekkor volt egy kisebb réteg, aki örült a döntésnek.

6. Megváltozott ez az érzésed a tanév folyamán?

• Nem: 2.748 fő (56,2%)
• Igen: 2.142 fő (43,8%)

7. Ha igen miért?

• Pozitív / Szociális felismerés: ~35-40%
  A leggyakoribb konkrét visszajelzés (az „Egyéb” kategória után) az volt, hogy a diákok rájöttek: jobb a közösség. Sokan írták le konkrétan, hogy „többet beszélgetünk”, „jobban figyelek”, „tanulok szünetben”.
  Üzenet: „Rájöttem, hogy beszélgetni jobb, és nem vagyok annyira függő.”
• A „Csendes Belenyugvás”  ~35-40%
  A „megszoktam”, „elfogadtam”, „túléltem” szavak gyakorisága jelzi, hogy a kezdeti düh gyorsan átadta a helyét a pragmatikus alkalmazkodásnak.
  Üzenet: „Túléltem, vagy rájöttem, hogy nem is ellenőrzik.”
• A „Makacs Ellenállás” 5%
  Meglepően kevesen írták azt, hogy negatív irányba változott (pl. „még jobban utálom”).
  Üzenet: „Még mindig utálom, unalmasabb lett.”
• Érvénytelen válasz: ~15-20%
  Azok, akik nem írtak értékelhető szöveget.

Kirívó Idézet (Pozitív): „Szünetben mindig átnézem a feladatokat, tanulnivalót, és nem a telefont nyomkodom. Nem bánom, hogy így döntöttek, mert jobb lett a tanulmányi eredményem.”

Kirívó Idézet (Csendes Belenyugvás): „Rosszul éreztem magam és kicsit szomorú voltam, de 1-2 nap és megszoktam minden probléma nélkül.”

8. Szerinted jobban odafigyeltél a tavalyi tanévben az órákon?

• Nem: 3.110 fő (63,6%)
• Igen: 1.780 fő (36,4%)

9. Gyakrabban vettél részt szóban az órákon, mint korábban?

• Nem: 3.024 fő (61,8%)
• Igen: 1.005 fő (20,6%)
• Nem tudom: 861 fő (17,6%)

10. Hogyan változott a jegyeid átlaga a tiltás bevezetése óta?

• Nem igazán változtak: 3.456 fő (70,7%)
• Jobbak lettek a jegyeim: 1.151 fő (23,5%)
• Rosszabbak lettek a jegyeim: 283 fő (5,8%)

11. A szünetekben többet beszélgettél a többiekkel, mint korábban?

• Igen: 2.321 fő (47,5%)
• Nem: 2.051 fő (41,9%)
• Nem tudom: 518 fő (10,6%)

12. Unalmasabbnak érzed a szüneteket, mint amikor használhattad a telefonod?

• Nem: 2.579 fő (52,7%)
• Igen: 1.847 fő (37,8%)
• Nem tudom: 464 fő (9,5%)

13. Ha dönthetnél, te újra megengednéd a mobilhasználatot az iskolákban?

• Igen: 2.640 fő (54,0%)
• Nem tudom: 1.177 fő (24,1%)
• Nem: 1.073 fő (21,9%)

A Biztonsági Lánc (Szülők & Elérhetőség): ~17% A leggyakoribb konkrét érv nem a szórakozás, hanem a félelem. A diákok (és vélhetően a szülők) biztonságérzete sérült. Sokan említik a „hazaszólást”, a „vészhelyzetet” vagy egyszerűen a szülői elérhetőséget.

• Üzenet: „Nem lógni akarok, csak tudni, hogy elérhető vagyok, ha baj van.”

A „Digitális Svájci Bicska” (Tanulás & Adminisztráció): ~15% A telefonra a diákok munkaeszközként tekintenek. A leggyakoribb kulcsszavak: Kréta, órarend, buszmenetrend, nyelvtanulás, fotózás (tábla). A tiltással a mindennapi ügyintézésüket nehezítették meg.

• Üzenet: „Hogy nézzem meg, melyik teremben van órám, vagy mikor megy a buszom hazafelé?”

A Zene és Szórakozás (Unaloműzés): ~8% Meglepően kevesen (a konkrét érveknek csak a töredéke) hivatkoztak a játékra vagy a közösségi médiára. A szórakozás kategóriában a zenehallgatás volt az abszolút domináns igény, mint a stresszoldás eszköze.

• Üzenet: „A szünetben a zene a menedékem a zaj elől.”

Elvi kérdés / Tulajdonjog: ~5% Egy kisebb, tudatos réteg elvi alapon ellenzi a tiltást: szerintük a 21. században a digitális eszközök tiltása visszalépés, illetve sérelmezik a magántulajdonuk elvételét.

• Üzenet: „Az én telefonom, az én felelősségem.”

Érvénytelen / Általános „Mert jó” válasz: ~50-55% A válaszadók fele nem indokolta meg mélyebben a döntését, csak annyit írt: „Mert jó lenne”, „Csak”, vagy „Mert ez a véleményem”. (Ez a csoport statisztikailag a „passzív támogatók” tömege).

Tanár Kérdőív Eredményei (188 válaszadó)

Milyen típusú iskolában tanítasz?

• Gimnázium: 34,0%
• Technikum: 27,1%
• Általános iskola: 20,2%
• Szakképző iskola: 12,8%

2. Hány éve tanítasz?

• 10+ éve: 63,3%
• 2-5 éve: 20,2%
• 6-10 éve: 9,6%
• Kevesebb, mint 1 éve: 6,9%

3. Osztályfőnök vagy?

• Nem: 58,5%
• Igen: 41,5%

4. Milyen problémákat okozott korábban a mobilhasználat az óráidon?

A válaszadók alig 2,5%-a mondta azt, hogy „Nem okozott problémát”. A többiek a figyelemhiányt, a puskázást és az órai elkalandozást említették szinte kizárólagosan.

5. Volt az iskoládban korábban szabályozás az okostelefonokra vonatkozóan?

• Igen: 68,4%
• Nem: 31,6%

6. Milyen szabály volt korábban? – A „Puha Tiltás” korszaka

A Múltbéli Modellek (Megoszlás):

1. A „Házirend és Engedély” Modell (kb. 30-40%): A leggyakoribb gyakorlat az volt, hogy a telefon ott volt, de tilos volt használni, kivéve, ha a tanár megengedte (Kahoot, feladat). Ez volt a „pedagógiai rugalmasság” kora, amit sok tanár most visszasír.
   • Jellemző: „Órán nem, kivéve ha én mondom.”
2. A „Láthatatlan Telefon” Modell (kb. 15%): A klasszikus szabály: „Táskában, kikapcsolva”. A telefon fizikailag a diáknál maradt, csak nem volt szabad elővenni.
   • A probléma: Ez szülte a legtöbb konfliktust, mert a rezgő telefon, az óra alatti pittyegés folyamatosan zavarta az órát.
3. A Szigorú Úttörők (kb. 12%): Az iskolák egytizede már a rendelet előtt is beszedte a telefonokat (reggel vagy óra elején). Ők azok, akiknél a legkisebb volt a mostani átállás okozta sokk, hiszen a rendszer már működött.
4. A Liberálisok (kb. 5%): Ahol hivatalosan is szabad volt szünetben telefonozni. Ez a réteg éli meg most a legnagyobb változást, hiszen a diákok itt vesztették el a legtöbb privilégiumot.

7. Hogyan oldották meg a telefonok elzárását?

• Szekrénybe zárás (diák kezeli): 29,3%
• Portán leadás: 19,7%
• Osztályfőnöknek leadás: 18,6%
• Nála lehet, de büntetés, ha használja: 13,3%
• Tanári asztalra kirakás: 9,6%

8. Milyen gyakran próbálják a diákok kijátszani a szabályt?

• Közepes/Ritka (1-3): 69,6% (11% soha, 33% ritkán, 25% közepes)
• Gyakran (4-5): 30,3%

9. A Nagy Trükkök Tárháza – Hogyan cseleznek a diákok?

A Csalások Térképe (A trükközők megoszlása)

• A „Bujkálók” (kb. 35-40%): A leggyakoribb (és legkevésbé kockázatos) módszer. A diák leadja (vagy nem), de megtalálja a réseket: a WC-t, az udvar sarkát, vagy a pad alatti „vakfoltot”.
• A „Csali-Stratégia” (kb. 25-30%): A leginkább eltervezett módszer. A diákok tudatosan készülnek: visznek egy régi készüléket („csalit”), amit látványosan leadnak, miközben az „igazi” náluk marad.
• A „Passzív Hazugság” (kb. 20-25%): Az egyszerű, de hatásos „Nincs nálam”, „Otthon hagytam” válaszok. Ez a tanári bizalommal való legdirektebb visszaélés.
• A „Két telefonos elit” (kb. 5-10%): Akik eleve két működő okostelefonnal járnak, így a rendszer kijátszása nem igényel különösebb erőfeszítést.

10. A Büntetések Hierarchiája – Mennyibe kerül a lebukás?

A Szankciós Piramis (Megoszlás):

1. A Hivatalos Út (Írásbeli figyelmeztetés): ~30% A leggyakoribb reakció a klasszikus adminisztráció: intő, szaktanári figyelmeztetés, osztályfőnöki intő. Ez a „standard eljárás”, ami bekerül a Krétába, de még nem jár azonnali drasztikus következménnyel.
2. A Kemény Kéz (Súlyos/Igazgatói): ~26% Meglepően magas azoknak az iskoláknak az aránya, ahol a telefonhasználatot azonnal súlyos vétségként kezelik. Itt már az első vagy második alkalommal igazgatói figyelmeztetés vagy fegyelmi eljárás indul.
3. A „Nukleáris Opció” (Szülői átvétel): ~16% Ez a diákok rémálma és a szülők büntetése is egyben. A telefont elveszik, és csak a szülő veheti át személyesen (gyakran az igazgatói irodában, munkaidőben). Ez a leghatékonyabb elrettentés, mert a diák otthon is bajba kerül miatta.
4. Adminisztrációs szürkezóna („Egyéb”): ~25% Ide tartoznak a „Házirend szerinti” válaszok, ami általában a fenti három kombinációját takarja (fokozatosság elve).
5. A Megengedők (Szóbeli/Enyhe): <3% Gyakorlatilag eltűnt az a pedagógusi réteg, aki csak rászól a diákra. A rendelet szigora miatt a tanárok sem mernek engedékenyek lenni.

11. Mennyire érezhető, hogy jobban odafigyelnek órán? (1-5 skála)

• Jelentős javulás (4-5): 47,9%
• Közepes/Nincs változás (1-3): 52,1%

12. Mennyire aktívabbak a diákok? (1-5 skála)

• Aktívabbak (4-5): 34,0%
• Nem változott/Passzívabb (1-3): 66,0%

13. Csökkent a fegyelmezési esetek száma?

• Igen: 46,8%
• Nem: 43,1%
• Nem tudom: 10,1%

14. Hogyan változott a diákok közötti kommunikáció?

• Javult/Többet beszélgetnek: 82,2% (Összevont pozitív válaszok)
• Nem változott: 8,7%

15. Észlelhető pozitív változás a mentális állapotban/stressz-szintben?

• Igen: 44,1%
• Nem: 28,7%
• Nem tudom: 27,1%

16. Egyetértesz azzal, hogy korlátozni kell a telefonhasználatot?

• Igen: 79,3%
• Nem: 14,9%

17. Milyen változtatásokat javasolnál?

A Vélemények Térképe:

1. A Status Quo őrei (kb. 30-40%): Ők azok, akik azt mondják: „Semmit”, „Jó így”, „Végre rend van”. Számukra a rendelet tökéletesen bevált, nem akarnak lazítást.
2. A Pedagógiai Reformerek (kb. 15-20%): Nem a tiltást ellenzik, hanem a merevséget. Azt kérik, hogy az oktató dönthesse el, mikor lehet elővenni a telefont (pl. Kahoot, fotózás, AI használat). Jelenleg úgy érzik, a szabály gúzsba köti a digitális oktatást.
3. A Logisztikai Panaszosok (kb. 5-10%): Akik nem elvi, hanem gyakorlati változást akarnak: zárható szekrényeket a dobozok helyett, kevesebb adminisztrációt és a felelősség levételét a tanárok válláról (ne nekik kelljen cipelni a több millió forintot érő dobozokat).
4. Az Enyhítők (kb. 5-10%): Kisebbségben vannak azok, akik a szünetekben visszaadnák a telefont.

18. Be lehet vonni a diákokat a szabályalkotásba?

• Igen: 75,0%
• Nem: 17,0%
• Nem tudom: 8,0%