Magyar tudástár
Az ige az egyik legfontosabb szófaj, amely cselekvést, történést, létezést vagy állapotot fejezhet ki. A felismerése önmagában még nem mindig elég, hiszen a magyar felvételi feladatokban az igék jelentését, ragozását, idejét és módját is vizsgálni kell. Ebben a cikkben megismerheted az ige fogalmát, legfontosabb típusait és nyelvtani tulajdonságait, valamint példákon keresztül azt is, hogyan érdemes megoldani az igékkel kapcsolatos tipikus feladatokat.
Az ige fogalma könnyebben megérthető, ha először azt vizsgáljuk meg, mit fejezhet ki. Az igék cselekvést, történést, létezést vagy állapotot jelölő szavak.
Cselekvést fejez ki például a fut, olvas, rajzol, beszél, történést a nő, olvad, sötétedik, létezést a van, létezik, állapotot pedig például az alszik, pihen ige.
Az igékre leggyakrabban a mit csinál?, mi történik? kérdésekkel kérdezhetünk rá.
Nézzünk egy egyszerű mondatot:
Anna könyvet olvas.
Mit csinál Anna? Olvas.
Az „olvas” tehát ige, hiszen cselekvést fejez ki.
Az igék különlegessége, hogy alakjukból sok esetben azt is megtudhatjuk, ki végzi a cselekvést, mikor történik, illetve milyen módon viszonyul hozzá a beszélő. Ezért az igék felismerése után érdemes az igealakot is alaposabban megvizsgálni.
Az igéket jelentésük alapján több csoportba sorolhatjuk. A cselekvést jelentő igék azt fejezik ki, hogy valaki vagy valami valamilyen tevékenységet végez. Ilyen például a fut, ír, főz vagy tanul.
A történést jelentő igéknél a változás nem feltétlenül valakinek a tudatos cselekvése. A lehullik, megfagy, növekszik vagy beesteledik szavak mind valamilyen történést fejeznek ki.
A létezést jelentő igék valaminek a létét vagy létezését fejezik ki, míg az állapotot kifejező igék azt mutatják meg, milyen állapotban van valaki vagy valami.
A feladatokban nem feltétlenül elegendő felismerni, hogy egy szó ige. Előfordulhat, hogy azt is meg kell határozni, milyen jelentésű igével találkozunk, ezért érdemes mindig a teljes mondatot és annak jelentését vizsgálni.
Az igeidő azt mutatja meg, hogy a cselekvés, történés vagy állapot mikor történik a beszéd időpontjához képest.
Jelen időben a cselekvés most történik vagy általánosan igaz:
Péter tanul.
Múlt időben a cselekvés már megtörtént:
Péter tanult.
A múlt idő jele a -t vagy -tt, amely az igealakban jelenik meg.
Jövő időben a cselekvés a későbbiekben fog megtörténni:
Péter tanulni fog.
A jövő időt gyakran a fog segédige és a főnévi igenév segítségével fejezzük ki.
A felvételi feladatokban előfordulhat, hogy egy megadott igét kell másik időbe átalakítani, vagy egy szövegben szereplő ige idejét kell felismerni. Ilyenkor mindig azt érdemes megvizsgálni, hogy a cselekvés a beszéd pillanatához képest mikor történik.
Az igék nemcsak különböző időben, hanem különböző módokban is állhatnak. A magyar nyelvben három igemódot különböztetünk meg: kijelentő, feltételes és felszólító módot.
A kijelentő mód egy tényleges vagy annak tekintett cselekvést, történést fejez ki:
Elolvasom a könyvet.
A feltételes mód azt fejezi ki, hogy a cselekvés valamilyen feltételtől függ, esetleg csak lehetőségként vagy kívánságként jelenik meg:
Elolvasnám a könyvet.
A feltételes mód egyik legfontosabb jele a -na, -ne, -ná, -né.
A felszólító mód felszólítást, kérést, parancsot vagy biztatást fejezhet ki:
Olvasd el a könyvet!
A felszólító mód jele a -j, amely azonban az igealakban különböző hangváltozások miatt nem mindig jelenik meg ilyen könnyen felismerhető formában.
A felvételin ezért nemcsak a módjelek ismerete fontos, hanem annak megértése is, mit fejez ki az adott igealak.
Az igék alakja attól függően is változik, hogy ki vagy kik végzik a cselekvést. Megkülönböztetünk egyes és többes számot, ezeken belül pedig első, második és harmadik személyt.
Például a „tanul” ige jelen idejű alakjai között megtaláljuk a tanulok, tanulsz, tanul, tanulunk, tanultok, tanulnak formákat.
Az ige végződése tehát gyakran önmagában is megmutatja a cselekvő számát és személyét. Ezért lehet olyan mondatunk is, amelyben az alany nincs külön kimondva:
Olvasok.
Az igealakból tudjuk, hogy a cselekvő én.
Az igék ragozásánál megkülönböztetünk alanyi és tárgyas ragozást is. Az alanyi ragozást jellemzően akkor használjuk, amikor nincs tárgy, vagy a tárgy nem határozott:
Olvasok egy könyvet.
Tárgyas ragozást akkor használunk, amikor a cselekvés meghatározott tárgyra irányul:
Olvasom a könyvet.
A „könyvet” mindkét mondatban tárgy, az igealak mégis különbözik. Éppen ezért az alanyi és tárgyas ragozás felismerésénél nem elég pusztán azt megvizsgálni, van-e tárgy a mondatban.
Az igékhez gyakran igekötő kapcsolódik, amely módosíthatja vagy pontosíthatja az ige jelentését.
Az „ír” igéből például különböző igekötőkkel létrejöhet a megír, leír, átír vagy felír ige. Jól látható, hogy ugyanaz az alapige az igekötőtől függően eltérő jelentést kaphat.
Az igekötő nem minden esetben közvetlenül az ige előtt áll:
Megírom a levelet.
Nem írom meg a levelet.
Írd meg a levelet!
Ez helyesírási szempontból is fontos. Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, általában egybeírjuk vele. Ha azonban az igekötő az ige mögé kerül, különírjuk.
Az igekötős igéknél ezért egyszerre kell figyelni a jelentésre, a szórendre és a helyesírásra.
Az igékkel kapcsolatos tudás sokféle formában előkerülhet a magyar felvételin. Egy feladat kérheti egyszerűen az igék felismerését egy szövegben, de ennél jóval összetettebb kérdésekkel is találkozhatsz.
Előfordulhat például, hogy meg kell határoznod egy ige idejét, módját, számát vagy személyét, esetleg egy megadott igealakot kell átalakítanod.
Ha például a tanultam szóval találkozol, nem elég felismerni, hogy ige. Az alakjából az is megállapítható, hogy múlt idejű, kijelentő módú, egyes szám első személyű igealak.
Más feladatokban igekötős igék helyesírását kell eldönteni, vagy egy adott mondatnak megfelelő igealakot kell létrehozni. Az igékkel kapcsolatos szabályok ezért sokszor nem önálló nyelvtani kérdésként, hanem egy összetettebb feladat részeként jelennek meg.
Az egyik gyakori hiba, hogy valaki az ige felismerése után már befejezettnek tekinti az elemzést. Egy felvételi feladatban azonban könnyen lehet, hogy az ige időpontját, módját, számát, személyét vagy ragozását is meg kell határozni.
Az ige és az állítmány fogalmát sem szabad összekeverni. Az ige szófaj, az állítmány pedig mondatrész. Bár az állítmány nagyon gyakran ige, a két nyelvtani fogalom nem ugyanazt jelenti.
Az igekötőknél gyakori probléma az egybeírás és különírás. Ilyenkor mindig azt kell megvizsgálni, hol helyezkedik el az igekötő az igéhez képest, és van-e közöttük más szó.
Az igealak elemzésénél pedig érdemes következetes sorrendet használni. Ha külön megvizsgálod az időt, módot, számot, személyt és ragozást, kisebb az esélye annak, hogy valamelyik tulajdonságot figyelmen kívül hagyod.
Az igék tipikusan olyan nyelvtani témakört jelentenek, ahol az alapfogalom megtanulása csak a kezdet. Egy összetettebb feladatban egyszerre kellhet felismerni az igét, meghatározni annak idejét és módját, megvizsgálni a ragozását vagy éppen helyesen leírni egy igekötős alakot.
A Jójegy központi magyar felvételi előkészítő kurzusa abban segít, hogy ne különálló szabályokat próbálj bemagolni, hanem megértsd, hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a nyelvtani ismeretek. A videós tananyagokkal az igék mellett a központi magyar felvételi legfontosabb témaköreit is átismételheted.
A rendszerben minden témakörhöz gyakorlófeladatokat találsz, amelyeket bármikor újraindíthatsz. Így az igealakok felismerését és elemzését is addig gyakorolhatod, amíg egyre biztosabban megy.
A felvételi szimulációval pedig vizsgaszerű helyzetben is próbára teheted a tudásodat, és láthatod, mely témakörök mennek már magabiztosan, illetve hol érdemes még gyakorolnod.
Próbáld ki a Jójegy központi magyar felvételi előkészítőjét!
Az ige cselekvést, történést, létezést vagy állapotot fejezhet ki, de a biztos felismerés mellett az igealakok elemzését is érdemes elsajátítani. Fontos tudni megkülönböztetni az igeidőket és igemódokat, felismerni a számot és személyt, valamint megérteni az alanyi és tárgyas ragozás közötti különbséget.
Az igekötők használata és helyesírása szintén szorosan kapcsolódik a témához. Ha ezeket az ismereteket nem különálló szabályokként, hanem mondatokon és feladatokon keresztül gyakorolod, az összetettebb magyar felvételi feladatokban is könnyebben tudod majd alkalmazni őket.
