Magyar tudástár
A melléknév olyan szófaj, amely személyek, tárgyak, dolgok vagy jelenségek tulajdonságát, minőségét fejezi ki. A felismerése mellett fontos tudni azt is, hogyan fokozhatók a melléknevek, milyen szerepet tölthetnek be a mondatban, és hogyan különböztethetők meg más szófajoktól. Ebben a cikkben megismerheted a melléknév fogalmát, legfontosabb jellemzőit és típusait, valamint a magyar felvételin előforduló tipikus feladatokat is.
A melléknév fogalma könnyen megérthető, ha abból indulunk ki, hogy ezekkel a szavakkal valamilyen tulajdonságot fejezünk ki. A melléknév megmutathatja például, hogy egy személy, tárgy vagy jelenség milyen.
Ilyen melléknevek például a magas, gyors, piros, kedves, hideg, érdekes szavak.
Nézzünk egy mondatot:
A piros autó gyors.
A „piros” az autó színét, a „gyors” pedig egy másik tulajdonságát fejezi ki. Mindkét szó melléknév.
A melléknév legjellemzőbb kérdése a milyen?, de bizonyos esetekben a melyik? kérdés is segíthet a felismerésében.
Fontos azonban, hogy ne csak a kérdést tanuld meg. Mindig azt is érdemes megvizsgálni, hogy az adott szó valóban valamilyen tulajdonságot, minőséget fejez-e ki.
A melléknevek különféle tulajdonságokat fejezhetnek ki. Utalhatnak például külső jellemzőre, színre, méretre, alakra, belső tulajdonságra vagy valamilyen állapotra.
A magas épület kifejezésben a „magas” a méretre utal, a kék kabát esetében a „kék” színt jelöl, míg a kedves tanár kifejezésben a „kedves” egy belső tulajdonságot fejez ki.
A felismeréshez sokat segít, ha a melléknevet egy főnév mellé helyezzük. Ha természetesen meg tudja mondani, milyen az adott személy vagy dolog, jó eséllyel melléknévvel van dolgunk.
Például a „csendes” szó melléknév, hiszen mondhatjuk azt, hogy csendes utca, csendes gyerek vagy csendes este.
A feladatokban azonban mindig az adott mondat egészét érdemes vizsgálni, mert egy szó mondatbeli szerepét nem lehet minden esetben pusztán a jelentése alapján meghatározni.
A melléknevek egyik fontos tulajdonsága, hogy nagy részük fokozható. A fokozással azt fejezhetjük ki, hogy egy tulajdonság milyen mértékben jellemző valakire vagy valamire.
Az alapfok egyszerűen megnevezi a tulajdonságot:
gyors
A középfok azt fejezi ki, hogy valamiből nagyobb mértékben van jelen az adott tulajdonság:
gyorsabb
A középfok jele a -bb.
A felsőfok azt mutatja meg, hogy több személy vagy dolog közül valamelyikre a legnagyobb mértékben jellemző a tulajdonság:
leggyorsabb
Egy teljes fokozási sor tehát például:
szép → szebb → legszebb
vagy:
magas → magasabb → legmagasabb
Arra is érdemes figyelni, hogy nem minden melléknevet használunk természetesen minden fokban. A fokozás akkor értelmes, ha az adott tulajdonságnak lehet kisebb vagy nagyobb mértéke.
A melléknevekhez különböző toldalékok kapcsolódhatnak, ezért ugyanaz a melléknév többféle alakban is megjelenhet.
A szép melléknévből például létrejöhet a szebb, legszebb, szépen vagy szépség alak is. Ezek azonban már nem feltétlenül tartoznak ugyanahhoz a szófajhoz, ezért fontos megvizsgálni, hogy a toldalék milyen változást okozott.
A melléknevek fokozásánál a helyesírásra is figyelni kell. A középfok jele a -bb, amelyet mindig két b betűvel írunk:
okosabb, erősebb, kedvesebb
A felsőfokot pedig a leg- előtag és a középfokú alak segítségével hozzuk létre:
legokosabb, legerősebb, legkedvesebb
A felvételi feladatokban ezért nemcsak a megfelelő alak felismerése, hanem annak helyes leírása is fontos lehet.
A szófaj és a mondatrész nem ugyanaz. A „melléknév” azt mutatja meg, milyen szófajhoz tartozik egy szó, a mondatrészi szerepét viszont mindig az adott mondat alapján határozzuk meg.
Nézzük ezt a mondatot:
A piros labda az udvaron van.
Milyen labda? Piros.
Ebben az esetben a „piros” melléknév minőségjelzőként kapcsolódik a „labda” főnévhez.
Más lehet a helyzet ebben a mondatban:
A labda piros.
Itt a „piros” továbbra is melléknév, de a mondatban már nem jelzőként szerepel.
Ez jól mutatja, miért fontos különválasztani a szófajt és a mondatrészi szerepet. Ugyanaz a melléknév különböző mondatokban eltérő mondatrészi szerepet tölthet be.
Melléknevek más szófajú szavakból is létrejöhetnek különböző képzők segítségével.
A barát főnévből például a barátságos, az erő főnévből az erős, a veszély főnévből pedig a veszélyes melléknév képezhető.
A képzett mellékneveknél érdemes megfigyelni, hogyan változik meg az eredeti szó jelentése. A „veszély” megnevez valamit, a „veszélyes” viszont már valaminek a tulajdonságát fejezi ki.
Ez a különbség a szófajok felismerésénél is fontos lehet, hiszen a hasonló szótövű szavak nem feltétlenül tartoznak ugyanabba a szófajba.
A magyar felvételin a melléknévvel kapcsolatos tudás többféle feladatban is előkerülhet. Lehet, hogy egy szövegből kell kiválasztani a mellékneveket, meg kell határozni egy szó szófaját, vagy egy melléknevet kell megfelelően fokozni.
Előfordulhat olyan feladat is, amelyben egy megadott szóhoz kell megfelelő melléknevet képezni, esetleg azt kell felismerni, hogy egy toldalékolt vagy képzett szó milyen szófajhoz tartozik.
Például ha a feladat azt kéri, hogy fokozd a hosszú melléknevet, akkor:
hosszú → hosszabb → leghosszabb
Egy másik feladatban egy mondaton belül kell felismerni a melléknevet:
A kíváncsi gyerek gyorsan kinyitotta a dobozt.
A „kíváncsi” a gyerek tulajdonságát fejezi ki, ezért melléknév. A „gyorsan” viszont nem melléknév, hiába kapcsolódik jelentésében a „gyors” szóhoz.
Ezért a felvételin mindig az adott szó pontos alakját és mondatbeli használatát kell figyelni.
Az egyik gyakori hiba, hogy a tanulók összekeverik a melléknevet a határozószóval. A gyors például melléknév, a gyorsan viszont határozószó.
Hasonló bizonytalanságot okozhat a szófaj és a mondatrész összekeverése. Attól, hogy egy melléknév gyakran jelzőként szerepel, a „melléknév” és a „jelző” nem ugyanaz a fogalom. Az egyik szófaj, a másik mondatrész.
A fokozásnál szintén érdemes figyelni. A középfok jele -bb, ezért például a helyes alak szebb, nem pedig „szeb”. A felsőfoknál pedig a középfokú alak elé kerül a leg-, így lesz a „szép” felsőfoka legszebb.
A biztos megoldáshoz ezért nem elég egyetlen ismertetőjegyet keresni. A szó jelentését, alakját és mondatbeli használatát együtt érdemes vizsgálni.
A melléknevek felismerése elsőre egyszerű témakörnek tűnhet, de a felvételin már nem feltétlenül különálló „mellékneves feladatként” találkozol vele. Előfordulhat szófaji elemzésben, szóalkotási feladatban, helyesírási kérdésben vagy akár egy összetettebb mondat vizsgálatakor is.
A Jójegy központi magyar felvételi felkészítő kurzusa abban segít, hogy ne csak egy-egy szabályt tanulj meg, hanem felismerd azt is, mikor és hogyan kell alkalmaznod a megszerzett tudást. A videós tananyagokkal a melléknevek mellett a központi magyar felvételi legfontosabb témaköreit is átismételheted.
A rendszerben minden témakörhöz gyakorlófeladatokat is találsz, amelyeket bármikor újraindíthatsz. Így a szófajok felismerését, a melléknevek fokozását és a kapcsolódó feladattípusokat is addig gyakorolhatod, amíg valóban rutinná nem válnak.
A felvételi szimulációval pedig vizsgaszerű helyzetben is kipróbálhatod magad, és láthatod, mely témák mennek már biztosan, illetve hol van még szükség gyakorlásra.
Próbáld ki a Jójegy központi magyar felvételi előkészítőjét!
A melléknév személyek, tárgyak, dolgok és jelenségek tulajdonságát vagy minőségét fejezi ki. Felismerésében leggyakrabban a milyen? kérdés segít, de mindig érdemes a szó jelentését és mondatbeli használatát is megvizsgálni.
Fontos tudni a melléknevek fokozását, felismerni a toldalékolt és képzett alakokat, valamint különbséget tenni a szófaj és a mondatrészi szerep között. Ha ezeket nem különálló szabályokként tanulod meg, hanem példákon keresztül gyakorolod, az összetettebb magyar felvételi feladatokban is könnyebben felismered majd a mellékneveket.
